A tél és a vele együtt járó fagyos időszak előtt az öntözőrendszer víztelenítése elengedhetetlen annak érdekében, hogy ne fagyjon szét földbe rejtett csővezetékünk és a szórófejek. Bár közvetlenül nem érintkeznek ezek a vízvezetők a dermesztő hideggel, a tartós fagyok a földbe is lehatolnak és minek okáért a rendszer mindössze 20-30 cm mélyen helyezkedik el, így könnyen kárt tud benne okozni a több hónapig elhúzódó zord időjárás. Az öntözőrendszer víztelenítésének ideje akkor érkezett el, mikor az éjszakai fagyok elkezdődnek.

Ez az időszak október végére, november elejére tehető. A téliesítés legtökéletesebb módja az, amikor kompresszor segítségével végezzük az öntözőrendszer víztelenítését. Más megoldások is ismertek, amelyek nem igényelnek kompresszort, de ha ezek közül választunk, akkor mindenképp tudnunk kell, hogy lehetnek olyan részek, ahol megrekedhet a víz, és a fagy levonulása után, olvadáskor akár súlyos sérülések is visszamaradhatnak a csőrendszer érzékenyebb részeiben, valamint a szórófejekben. A kompresszoros öntözőrendszer víztelenítés első lélegzetvétele az áramtalanítás balesetveszély miatt, majd a víz leeresztése. A leeresztő csap megnyitása után hagyjuk a vizet addig folydogálni, míg természetes módon ki nem ürül az öntözőrendszer csőrendszeréből. Miután ezzel is megvagyunk, jöhet a zónánkénti kifúvatás. Ilyenkor az öntözőrendszer szórófejein keresztül eltávoznak a vízcseppek, tehát a hidegben ezek a részek is védettek lesznek a fagy okozta rongálódástól.

A kompresszorban a nyomás akkor ideális, és akkor kell a csőrendszerbe engedni a levegőt, amikor minimum a 4 bar-t eléri, de ne nagyon haladja meg a 7 bar-t, mert ekkor már túl nagy a feszítő erő, és a csöveken hirtelen átáramló lökéshullám szétrepesztheti vagy szétugraszthatja a csőillesztéseket adott esetben. A kompresszor szelepét fixen rögzítve a csaphoz kötjük még a levegő beengedés előtt, és a kiszabaduló levegő végigszáguld az öntözőrendszer, csövein, miközben az útjába kerülő, megrekedt vizet a szórófejeken át kinyomja a kertbe. Amikor a nyomás a kritikus 1 bar alá csökken, lezárjuk a szelepet és újra kell gyűjtenünk a nyomást mindaddig, míg nem lesz elegendő az öntözőrendszer víztelenítés következő körre történő kipucolásához. Ahány zónával rendelkezünk, annyiszor végre kell hajtani ezt a műveletet, de ha nagy körrel is rendelkezünk, akkor érdemes azt is megosztani legalább két téliesítési szakaszra. Onnan tudjuk meg, hogy valóban jó munkát végeztünk és minden víz eltávozott, hogy levegő sziszeg a szórófejeken keresztül a fázis végén. Mindez azt bizonyítja, hogy az öntözőrendszer víztelenítése körültekintő és alapos munkát igényel, és tavasszal korrigálni egy rosszul téliesített öntözőrendszert nehéz és költséges lehet.